BARCSAY ISKOLA

A Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola és a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum közötti testvériskola-kapcsolat révén idén nyáron tizenhét tanuló és négy pedagógus látogatott el a Tündérkertbe, Erdélybe.   

Most először utaztunk repülővel, ami önmagában nagy kaland volt több tanulónk számára: a reptéri biztonsági rendszer, felszálláskor a fül bedugulás, leszállás után a kapitány megtapsolása, a büfékocsi háromszoros árai, a légörvény, az időeltolódás megtapasztalása miatt. A mindössze egy óra utazás után régi ismerősök, valamint az újonnan bekapcsolódó családok vártak minket a brassói reptéren. Vendéglátóinkkal közösen négy és fél élményekkel teli napot töltöttünk el Kézdivásárhelyen és környékén.   

Megérkezésünkkor a Kézdi Napok rendezvénysorozat záró akkordjába csöppentünk koncertekkel, kirakodóvásárral és színes programokkal meglepve. Másnap végig jártuk a meseszép Hétlétra-vízesést, ahol a helybéli tanárúr kimentett nekünk egy, a vízesésbe zuhant túrabotot, utána rövid sétát tettünk Brassó történelmi belvárosában. A harmadik nap a Veresvízi-tőzegláp természeti szépségeit fedeztük fel fapallón átkelve a mocsáron, mini húsevőnövények és pocsolyának álcázott, feneketlen jéghideg üregek között. Majd egy kiadós ebéd után megcsodáltuk a körpanorámát a Poszkár-tetőről, ahova terepjáróval vittek fel minket. Itt a civil összefogással épített templomban körben állva, egymás kezét fogva a magyar, majd a székely himnuszt énekelve olyan erő és energia töltött el mindenkit, hogy a mai napig töltődhetünk belőle. Következő nap Széphévízen megtekintettük a Székely Határőr Emlékközpontot, majd egy újabb kiadós ebéd után Gyimesfelsőlokon a festői hegyek oldalában a Skigyimes bobpályáit vettük birtokba. Miközben hosszan húzott felfelé minket a felvonó, bőven jutott idő a fenséges hegyek csodálatára, fényképezésére és a morfondírozásra, hogy az erdőből esetlegesen előbukkanó mackó, milyen gyorsan csomagol ki minket a beszíjazott kocsiból. Szerencsére medve nem jött, mi mégis gyorsan száguldottunk lefelé a hegyoldalon, mivel vendéglátóink azt mondták, nem illik fékezni, mi pedig nem akartuk megbántani őket. A nap utolsó eseményeként ellátogattunk a felújított ezeréves határhoz is. Utazásunk utolsó napján Beke Ernő lokálpatrióta és műgyűjtő kalauzolt minket a Kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában mesékkel, játékokkal, rejtvényekkel színesítve az amúgy is érzékszerv kápráztató kiállítást, majd Szántó József mézeskalácsos látott minket vendégül egy kis mézeskalács díszítésre. Utána a 25 éves évforduló kapcsán pólókat készítettünk Györgyjakab Boróka tanárnő irányításával. Délután Bak-Dávid Enikő alapító tag társaságában a 25 éves jubileum alkalmából ünnepi megemlékezésen vettünk részt a kézdivásárhelyi iskolában. A kertjében elhelyezett barátság padon pedig sok kedves, a búcsúzás miatt édes-bús kép készült a testvériskolák tagjairól.  

A programok után a családokhoz hazatérő gyerekeket a híres erdélyi vendégszeretet, helyi ételek és további élmények fogadták minden nap, mint az esti fürdőzés, vagy a délutánonkénti izgalmas medve les. Az éjszakába nyúló beszélgetések és pizsama partik során az idő próbáját kiálló barátságok szövődtek, hiszen a nagy távolság miatt egy évben egyszer, júniusban találkozhatnak a gyerekek, viszont akkor ugyan olyan természetességgel folytatják, mintha közben el sem telt volna 11 hónap.   

Köszönet a lelkes gyerekeknek, a támogató családoknak és a kísérő pedagógusoknak, Cseke Annának és Cseke Bencének. Hálásan köszönjük Gáspár Anna-Mária kézdivásárhelyi tanárnőnek a felejthetetlen programokat. Köszönjük Szentendre Város Önkormányzatának és a Barcsay alapítványnak az anyagi támogatást.  

Bakos Eszter és Regősné Róna Csilla