BARCSAY ISKOLA

   “Egyebütt csak mese tündérország, gyermekek számára gondolták ki és népesítik be az ő ízlésük szerint, nálunk színvalóság. Én magam is jártam benne. Székelyországnak nevezzük. Ami szépet, ragyogót el tudunk képzelni, azt mind oda helyezzük. Azért van bebútorozva csodálatos dolgokkal. A férfiak óriások, egy-egy hős mindenik, az asszonyaik regékbe való szépségek. Aranyhajuk egész bokáig ér le, még talán csillag is van a homlokukon. Rózsaszín sugarakkal önti be a lealkonyodó nap az ódon várakat, melyek alatt átöltöztetett királyfiak mennek, mendegélnek. Az Olt vizében nimfák fürdenek, éjjelente az erdőségekből izgató zúgás kél. Mintha az elmúlt századok diskurálnának ki onnan az emberekkel. Otthon a székely nem boldogulhat és mégiscsak otthon boldog az ő kis falujában, tiszta házikójában, hol szelíd eperfa borul lombjával a kopjás kapura… s megszólal a harang estenden fent a dombon, a fallal kerített templom tornyában. Minden templom egy-egy erősség. Ott még az isten is várakban lakott.” (Mikszáth Kálmán: A mi külön tündérországunk)

2018. május 6-10. között iskolánk hetedik évfolyamos diákjai Erdélybe utaztak a Határtalanul pályázat (HAT-17-01-2017-01094) jóvoltából. A pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma hirdette meg abból a célból, hogy a 13-14 éves diákok a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismereteiket bővíthessék. A pályázat címe: Hunyadiak nyomában. Az előkészítő szakaszban a gyerekek előadást hallhattak Erdély történelméről, valamint saját maguk készültek fel és tartottak bemutatót Arany János és Hunyadi János életútjáról.

A 80 diákból és 8 kísérő tanárból álló lelkes csapatunk vasárnap hajnalban két autóbusszal indult útnak a Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola elől. A szakmailag nagyon felkészült és kedves idegenvezetőnk, Hoksári István kalauzolt az út során bennünket. Összesen 5 napot és 4 éjszakát töltöttünk a festői szépségű Erdélyben: Torockó faluban és a környező településeken. Maga a szállás Torockón volt, 4 épületben elhelyezve. A szállásadóink (Ágota és Piroska Vendégház – Torockó) jóvoltából kifogástalan vendégszeretetben részesültünk. A svédasztalos reggelik és a meleg vacsorák lehetőséget adtak arra, hogy Erdély gasztronómiájába is bepillanthassunk. Megízlelhettük a helyi ételeket: a csorbalevest, a fuszulyka levest, a töltött káposztát, a hagymás rostélyost, a puliszkát, az aranygaluskát, a darázsfészket.

Íme a részletes útleírás:

Első nap kora hajnalban indultunk útnak, majd miután Ártándnál szerencsésen átléptük a határt, egyenesen Nagyvárad felé vettük az irányt. Első állomásunk a Nagyváradi Székesegyház (Szent László Székesegyház) volt, mely Románia legnagyobb barokk stílusban épült temploma. Ezután hosszabb sétát tettünk Nagyvárad szépen felújított Monarchia-korabeli belvárosában és a csapat egy  egy órás szabadprogram keretében fagyizhatott, sétálhatott a hangulatos sétálóutcákban, valamint a Sebes-Körös partján. „Erdély kapujában”, a Királyhágón rövid pihenőt tartottunk, majd Kolozsvár felé vettük az irányt. Kolozsváron megkoszorúztuk Mátyás király lovas szobrát, majd megtekintettük Mátyás szülőházát. Az esti órákban érkeztünk szállásunkra, Torockóra, ahol meleg vacsora és jóleső vendégszeretet várta az elfáradt gyerekeket.

A második nap bőséges reggelivel indult, melynek felejthetetlen része volt a soha el nem maradt bundáskenyér és a helyi specialitásnak számító menta-köménymag tea. Délelőtt Torockóval ismerkedtünk: a torockói emberekkel, a helyi kézműves termékekkel, a torockói népviselettel. Látogatást tettünk a Néprajzi Múzeumban, ahol a falu történetét és az itt élő emberek életét követhettük nyomon. Ebéd után nagy izgalommal vártuk a hét fizikailag is legmegterhelőbb túráját: a Székely-kő meghódítását. Az 1129 méter magas csúcs megmászása nem kis kihívás volt a csapat számára. Néhányan ugyan visszafordultak a csúcs meghódítása előtt, de a társaság zöme feljutott a legmagasabb pontra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Erdély hegyeire-völgyeire. Sokunkat eufórikus érzés töltött el az elénk táruló látványtól. Kitikkadva, elcsigázva tértünk vissza a kb. öt órás kirándulásból. A vacsora soha ilyen jól nem esett a fáradt társaságnak, mint ezen az estén.

A harmadik nap úticélja Torda város volt.  Sétáltunk Torda történelmi városközpontjában, majd felkerestük a híres Tordai Országgyűlés színhelyét és a fejedelmek házát. A városnézés után a tordai sóbánya felé indultunk. Lenyűgöző látványban volt részünk az újonnan elkészült látogató-és szabadidőközpontban, valamint a sóbányában. Délután újabb megmérettetésben volt részünk: gyalogtúrát tettünk Erdély leglátványosabb természeti látnivalójánál. Vadregényes utakon, kis függőhidakon haladtunk a hatalmas sziklafalak közötti szorosban.

Negyedik napon Torockó környékét fedeztük fel. Sétát tettünk a torockószentgyörgyi vár romjaihoz. Ezután Nagyenyeden városnézésben lehetett részünk: a Vár, a híres Bethlen Kollégium lenyűgözte a gyerekeket is. A következő állomás Gyulafehérvár volt, melyet méltán neveznek az Erdélyi Fejedelemség gazdagon virágzó fővárosának.

Az ötödik, egyben utolsó nap már a hazafelé indulás izgalmaival telt. Megpróbáltunk feljutni Déva várához, de sajnos a felvonó előző nap meghibásodott, így a várat csak kívülről láthattuk. Vajdahunyad várában sétát tettünk egy helyi idegenvezető segítségével. Utolsó állomásunk Arad volt, ahol a belvárosban nézelődtünk és a Szabadság-szobornál koszorúztunk. Csütörtökön a késő esti órákban érkeztünk Szentendrére.

Az öt nap izgalmakkal, élményekkel telt. Bepillanthattunk az erdélyi magyarok világába, kultúrájába, hétköznapjaiba és Erdély néhány magyarlakta települését is megismerhettük.

Kísérő tanárok:  Dr. Beinschrothné Kiss Edit, Beleznay Gizella, Cservenkáné Pálfi Zsuzsanna, Kónya Emőke, Szebelédi Gáborné, Tóthné Vojtek Éva, Víg Zoltán, Vígné Györkös Katalin

Írta: Cservenkáné Pálfi Zsuzsanna (könyvtárostanár)

A tanulmányi kirándulásról további képek is megtekinthetők:

https://photos.app.goo.gl/ZCDWMdlrpRoCwNj32

https://photos.app.goo.gl/byrww96MLVxGQWvN6